1.Fejezet

Sziasztok! Na itt lenne az első rész remélem tetszeni fog mindazoknak akik elolvassák! Mellékeltem hozzá képeket, mit hogy képzeltem el. Szerintem majd a következőben vagy az azutániban kezd bonyolódni a történet. Puszi mindenkinek Rosalie23


 /Bella/



Reggel 8-óra van és most pakoljuk össze a csomagjainkat Daviddal. Elizabeth ,David nővére és a párja Mark már Forksban vannak, hogy előkészítsék a házat amire odaérünk.
-Szívem! Kész vagyok, neked mennyi idő kell még? El kéne köszönnünk Aroéktól! Már biztos nagyon várnak, és nemsokára indul a repülő!
-Még fel kell öltöznöm, aztán indulhatunk! (Egy fehér szoknyát veszek fel és persze magassarkút,mint mindig. Megszerettem ezeket a "szexi"cipőket. És valljuk be nagyon jól áll.)

-Indulhatunk!-léptem ki a fürdőszobából. És a látvány ami fogadott nagyon tetszett. Davidon egy fehér feszülős póló és egy világoskék koptatott farmer volt, (ami mondjuk ki nagyon szexin állt rajt) az egyik kedvenc összeállításaim közé tartozik amit visel. De neki is tetszett a látvány mert csak állt és szó szerint bámult.

 

-Csukd be a szádat mert a végén belerepül valami!-mondtam neki egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Csak vadító vagy ebben a ruhában! Jó választás volt,de ha belegondolok Te mindig gyönyörű vagy!-húzott oda magához egy csókra.
-Köszönöm!-én úgyszintén adtam neki egy apró csókot,de neki ez nem volt elég. Visszahúzott és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Egyszer csak felkapott és az ágyra fektetett...
-Indulnunk kéne nem?!-Mondtam és óvatosan eltoltam magamtól mivel elkésnénk a gépet ha ezt most folytatjuk és nem szeretném tovább húzni a visszaköltözésünket.
-Oké! Gyere induljunk most,mert ha nem akkor nem fogom bírni, hogy le ne támadjalak!-erre megjelent az arcán azaz imádni való komisz mosoly.


Pár pillanat múlva már bent voltunk Aronál, ott voltak mind a hárman. Vagyis Aro, Marcus és Caius. Hármuk közül csak az utolsónak volt hatalmas vigyor az arcán. Nagyon örült neki,hogy elmegyek, de rajta kívül mindenki szomorú volt főleg Aro, fájt neki, hogy itt hagyom Őket mégha nem is örökre.
-Bella kicsikém!- jött oda hozzám és megölelt.
-Mester!-mosolyogtam mert tudtam, hogy nem szereti ah így hívom.
-Mondtam már, hogy hívj Aronak végül is a fogadott lányom vagy?! Vagy ennyi idő után meggondoltad magad?-jött azaz erőltetett mosoly amit nem szerettem látni.
-Persze, hogy nem!! Szeretlek, mint ahogy itt mindenkit! Most elköszönni jöttünk, mert 1óra múlva indul a gépünk.
-Hát nem maradsz velünk, ez szomorúvá tesz. Azt hittem meggondoltad magad és nem mész oda vissza.
-De tudod, hogy vissza kell oda mennem lezárni a múltat és kell egy kis levegőváltozás!-erre a végre mindenkinek mosolyra húzódott a szája.
-De vissza jössz kedvesem, ugye?
-Hát persze, de nem tudom mikor. Majd meglátjuk,hogy alakulnak a dolgok. És ha már ott vagyunk körül nézünk a környéken, hogy minden vámpír jól viselkedjen!-húztam mosolyra a számat.-Jó lesz így Aro?-hát erre odalépett ,megölelt és azt mondta:
-Na így már másképp hangzik! De kérlek vigyázz magadra, és vidd el a köpenyt, a gyűrűt és a nyakláncot! Így mindenki tudni fogja, hogy veled ne húzzon újat!!-nézett rám szinte parancsolóan és én ezt nem szerettem.
-Na jó viszem, de ne nézz így rám mert tudod, én nem az egyik katonád vagyok!-mérgelődtem. Tudta nagyon jól,hogy ezt utálom!!
-Jó tudom, csak én azt se szerettem volna hogy oda vissza menj!-mondta Aro szomorúan.
-Már a szívünkhöz nőttél!-mondta Markus szintén szomorúan és megölelt.
-De ha kell menj, csak hamar térj vissza hozzánk! És vigyázz magadra!-tette még hozzá.
-Igyekszem.
-Ja és Bella drágám, ha valamiben döntenünk kell akkor itt a helyed! Ugye tudod, azért mert le kell zárnod a "múltat", attól Te még Mrs. Volturi vagy a vámpírok hercegnője!-figyelmeztetett Aro pedig ezt már egyszer megbeszéltük.
-Tudom és ha kell jövök tudjátok egy pillanat alatt itt vagyok ha kell. De utána visszamegyek, addig amíg úgy nem tudok itt lenni,hogy ne húzzon vissza a múlt!-ezzel a mondatommal fájdalmat okoztam Davidnek, nagy fájdalmat láttam az arcán.
-Én sajnálom! Ne haragudj,hogy hallanod kellett. Szeretlek, remélem tudod!?-mondtam neki.
-Hát persze,hogy tudom és én is szeretlek mindennél jobban!-mondta és megjelent az arcán egy csábos mosoly.
-Na jó te vele lehetsz és elvégre én szeretnék tőle elbúcsúzni. Szóval?-mondta Aro mérgesen mert nem szerette Davidet, szerinte én jobbat érdemelnék. Közben intett a kezével, hogy menjek vele egy kicsit sétálni.
-Menjünk!-csatlakoztam hozzá.
-Drágám remélem tudod,hogy ismerőseid már nem élnek ott.-utalt itt apámra szomorúan.
-Hát persze,hogy tudom csak látnom kell a környéket, az iskolát a várost, hogy új emlékeket , élményeket "rakjak" a régiek helyére. Mert csak így tudok majd továbblépni. Végleg!
-Oké! Ezt megértem. De térj hamar vissza közénk, már most hiányzol nekem és a többieknek is. Jane nagyon szomorú, hogy elmész.
-Tényleg Jane, Ő hol van?
-A szobájában.
-Akkor ha nem bánod megyek és elköszönök Tőle is.
-Nem, dehogy de vigyázz magadra és hord az ékszereket így tudni fogják...-kezdte volna el megint de nem hagytam.
-Tudom! Hordani fogom.
-Persze ahogy itthon is!? Vagy pl. most?
-Nem. Megyek és fel is veszem!
-Jó menj. És remélem tudod, hogy a szobádat lezáratom,hogy még véletlenül se akarjon Valaki megtréfálni.-nézett közben a vicces hármasra ( Demetri, Felix és Alec).
-Ezt úgy értetted, hogy a szobánkat?-néztem rá Davidra. Soha nem fogja elfogadni?-De remélem tanultak a múltkori esetből!-néztem már a hármasra akik hirtelen nagyon picire összehúzták magukat. Amin persze csak mosolyogni tudtam és persze Aro is. Büszke volt rám, hogy Tőlem minden vámpír fél még ha nem is ismer.
-Minden bizonnyal.-mosolygott ő is.-A szobádat meg azzal osztod meg akivel akarod, neki is van szobája..-mondta volna tovább de megint csak nem hagytam.
-A felesége vagyok már több mint 50éve. Ennyi idő alatt már megszokhattad volna!- dühöngtem belül, de nem akartam veszekedés után elmenni." Az esküvőnk egyszerűen gyönyörű volt, az összes Volterrai és a fontosabb vámpírok minket ünnepeltek, pontosabban inkább engem. Mert ezzel egy időben lettem kinevezve a Volturi hármak mellé egyenrangú tagként. És addigra teljesen elfogadták, hogy nem iszom emberi vért, mivel még így is erősebb vagyok minden vámpírnál. Nagyon sok minden változott meg itt. De könnyebben megy minden ha az embertől vagy inkább esetemben vámpírtól félnek. Mert tőlem féltek már a kitüntetésem előtt is. Mert van egy pár (na jó sok, nagyon sok) képességem. A családom tagjainak is elég jó képességei vannak. Mert David uralja a négy elemi erőt. Elizabeth az akaratával repíti a dolgokat, legyen az egy tárgy vagy egy személy vagy akár több is.Mark pedig fagyaszt legyen az élő vagy élettelen.
-Na jó én akkor indulok.-és egy búcsú puszit adtam Aronak.
-Menj drágám! Hazavárunk!-válaszolta, én pedig megfogtam David kezét és elkezdtem kifelé húzni az ajtón.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-jött a válasz.


Pár perccel később már Jane ajtaja előtt voltam. Amint választ kaptam a kopogásra, amit csak pár embernél teszek meg mivel nekem és Aroéknak nem kell bebocsájtásért kopogni.
-Szia Jane! Miért nem jöttél a nagyterembe?
-Szia Bella! Azért mert tudtam, hogy úgyis bejössz hozzám, mielőtt elmennétek!Annyira sajnálom,hogy elmész! Hiányozni fogsz!-ölelt meg.
-Nekem is hiányozni fogsz!!-öleltem vissza.
-Tudom,de rajtad kívül nincs is igazi barátnőm.-görbült lefelé a szája.-Mindenki csak félelemből van velem, csak Te nem!
-Tudom, de ne szomorkodj! Addig kiszórakozhatod magad, nincs ki megvédje Őket!-kacagtam, mert Aron kívül csak én vagyok képes Őket megvédeni. Persze Én sem mindig védtem Őket ha jogos volt még segítettem is.-mosolyodtam el magam.
-Huh ez jó ötlet! Kihasználom a távollétedet! Rettegj Volterra!!-jött azaz ördögi kacaj amit már megszoktunk Janetől.
-Oké! De ha nagyon hiányzom gyere utánam, Aro biztos elenged főleg ha diétázol egy kicsit.-mosolyogtam.
-Majd ezt még meggondolom!-húzta a száját, mert nem szeret állatokból inni. Azt mondja büdösek! De tudtam, hogy eljön majd ha még csak kis időre is.
-Na jó most már megyek! Mert elmegy a repülő aztán akkor cipelhetek mindent én, és még az utazás is gyors lesz.- utaltam itt a teleportálásra.-Nekem meg kell még egy kis idő.-öleltem meg. Elköszöntünk egymástól én meg mentem Davidhez aki már a kocsinál várt.



Az utazás hamar eltelt, már leszálláshoz készülődtünk...  Már a csomagokra vártunk amikor David megsimogatta a kezem.
-Szívem jól vagy?- kérdezte kedvesem.
-Persze, miért?!
-Csak mert egész úton nem szóltál egy szót sem.
-Gondolkoztam.
-Rajtuk?-utalt itt a Cullenékre.
-Igen! Nem tudom,hogy reagálnék rá ha itt lennének.
-Hát lehetséges, hogy visszajöttek. Már 150év telt el mióta elköltöztek innen azóta nem laktak itt, legalábbis forrásaink alapján.-mosolygott, de nem szívből.
-Igen, így van!
-És ha itt vannak elmegyünk hozzájuk vagy megvárjuk amíg összefutunk velük?
-Még nem tudom! Majd kiderül.
-Menjünk mert Elizabeth már biztos tűkön ül,hogy hol lehetünk.
-Az biztos!-mosolyogtam.
-Alig várom,hogy lássam a testvéreimet!-mondta David.
-Én is! Már 2hónapja itt vannak. Kíváncsi vagyok, hogy mit csináltak a sulin kívül, milyen lett a lakás? Szerinted?-kérdeztem.
-Biztos szép,mint az összes helyen ahol eddig jártunk. Igaz sehol nem voltunk tovább 1-2hétnél.
-Igen nagyon jó az ízlése és már jobban tudja mi tetszik nekünk mint mi magunk. Na jó de most már ne beszéljünk róla mert megint azt hiszi cikizzük!-mosolyogtam.
-Oké!-Pár perc múlva már meg is jött a csomagunk miért is ne szinte utolsónak. Így végre elindulhattunk,mert Ők kint vártak minket az autónál. Ahogy meglátott minket Eliza már a nyakamba is ugrott.
-Sziasztok! Annyira hiányoztatok!-sipította a fülembe.
-Nekem is Eliza, nagyon el sem tudod képzelni mennyire.-utána mentem oda Markhoz és megöleltem Őt is.
-Szia Hugi!-ölelt vissza.
-Szia Bátyó!-nevettem, mert amúgy Aro mindenkinek megtiltotta ezt a megnevezést felém.
-Na indulhatunk?-kérdeztem.


Út közben néztem az ismerős tájat amit már 150éve nem láttam. Ki kell majd mennem a temetőbe Charliehoz ha kipakoltunk. Na meg vadászni sem ártana. Hamarosan leparkoltunk egy 3emeletes ház mellé.

-Eliza ez a ház valami fantasztikus! Ez az összes eddigin túl tesz!-teljesen odavagyok már most pedig még bent sem voltunk. Hát a nappali nagyon modern, fekete-fehér összeállítás.

A nappali jobb oldalán egy pódiumon pedig ott állt egy fehér zongora amin az Én nevem volt gravírozva. Egy ilyen mindig jelen volt az összes házunkban. Ezeket mindig Arotól kaptam ajándékba.

Az étkező ahol nem enni szoktunk, és a konyha teljesen összeillik itt is a fekete-fehér szín összeállítás van jelen. És az étkezőből nyíló fürdőszoba:

A nappaliból nyíló medence:

Az alsó szinten ezek voltak megtalálhatóak, az emeletekre a nappali bal oldalán található lépcsősoron lehetett felmenni. Az első emelet Elizáéké és a vendégszobáké voltak.  Eliza szobája, fürdője és gardróbja:

 

 Eliza pihenő szobája:

 

Eliza és Mark közös szobája (ami a két gardróbból is megközelíthető, persze van külön ajtaja is):

 Mark szobája, fürdője és gardróbja:

 Vendégszobák, gardróbok és fürdők:

Első emeleti társalgó a fiúknak:

 -Hát ezt... nem lehet rá mit mondani! Ez tökéletes Eliza!!

-Ha erre ezt mondod nézzük meg a Ti szinteteket!-lökdösött a lépcső felé.