2.fejezet

/Bella/

" -Hát ezt... nem lehet rá mit mondani! Ez tökéletes Eliza!!

-Ha erre ezt mondod nézzük meg a Ti szinteteket!-lökdösött a lépcső felé."

Pár óra múlva.....

-Hát Eliza nagyon kitettél magadért! Gyönyörű a lakás, mint mindig! A szobáink pedig .....

valami lélegzetelállítóak.- hát igen mindenkinek van külön szobája meg persze közös is, pihenő és gondolkodó szobák nekem és Elizának- A zongorát mikor hozták?-kíváncsi voltam Aro mikor hozatta, mert Ő nem akarta hogy ide jöjjek. Pedig nincs mitől féltenie én vagyok a világon a legerősebb és legtehetségesebb vámpír.

-Amikor megjöttünk, rá következő nap délután hozták. Gyönyörűt választott most is mint mindig! Nem játszanál nekünk egy kicsit?- kérdezte teli izgatottsággal, nagyon szerette hallgatni ahogy játszom.

-Persze, mit szeretnél hallani?

-Hát...válassz most Te!

-Oké!-odaültem a zongorámhoz és elkezdtem játszani. Sokszor játszom ezt. Boldog vagyok Daviddel, de még ennyi idő után is hiányoznak. Szeretem őket, de az mellett gyűlölöm is őket mert itt hagytak. Közben befejeztem és elszomorodtam egy kicsit.

-Ez szép volt mint mindig! Még mindig nem mondod meg honnan van ez a gyönyörű dallam?-kérdezte Eliza.

-Már mondtam a múltamból!-talán majd egyszer elmondom nekik.

-Nem megyünk fel kedvesem?-kérdezett hirtelen David.

-De menjünk. Este megyünk vadászni ti is jöttök?-fordultam vissza hozzájuk a lépcsőről.

-De persze, hogy megyünk!-válaszolt rögtön Mark.

-Akkor mondjuk legyen 10 óra. Oké?

-Persze! 

Pár pillanat múlva már a szobánkban voltunk. Lefeküdtünk az ágyra én pedig odabújtam David mellkasára.

-Mi a baj? Tudod hogy nekem elmondhatod...

-Hát persze! Csak tudod hiányoznak, pedig még csak most jöttünk el.- mondtam mert tényleg nagyon hiányoztak Aroék. 

-Nekik is hiányzol hidd el. De bármikor egy pillanat alatt ott lehetsz!-mosolygott.

-Tudom, csak félek.- mondtam a végét már vámpírfülnek is alig hallhatóan.

-Mitől félsz?!-hitetlenkedett aztán mintha megértette volna..-A Cullenektől igaz?

-Nem!-vágtam rá talán egy kicsit gyorsan, amin David csak mosolygott.-Nem tudom mitől de valami változás közeleg csak nem tudom még, hogy jó vagy rossz.-mintha Ő tisztában lett volna a változás mivoltávan mert csak mosolygott, de inkább nem kérdeztem meg.

-Nem kell félned mi mindig itt leszünk neked!! De főleg én!! Nagyon szeretlek!-ölelt majd csókolt meg. Először csak finoman aztán egyre szenvedélyesebben.

-Én is szeretlek!-mondtam mikor egy kicsit szétváltunk. Nagyon jól éreztük magunkat a délután folyamán.

-Megyek engedek neked vizet.- mondta majd kaptam még egy csókot és bement a fürdőbe. Szépen lassan utánamentem. Beszálltam a kádba majd beinvitáltam, magam mellé.

-Szeretlek örökké!-csókolt bele a hajamba.

-Én is! Lassan indulnunk kellene mindjárt 10 óra.


Kiszálltunk majd mentünk a gardróbba, ahol én egy rózsaszín felső farmer és fehér cipő összeállítást választottam. Aztán már indultam is Davidhez.

-Na készen vagy?- kérdeztem miközben nyitottam az ajtaját.
-Igen már indulhatunk is.

-Jól nézel ki!-jött oda és ölelte át a derekamat.
-Köszönöm te sem panaszkodhatsz.-csókoltam meg.
-Na jó induljunk mert kezdek szomjas lenni!






-Mehetünk?-jött elénk Eliza. Aki most  is kitett magáért.

-Hát ez az összeállítás nagyon jól áll!-mondtam mert a szőke hajához nagyon jól ment ez a fekete-arany "szett".
-De szerintem felesleges mert a szarvasok úgyse nézik mi van rajtad!-vigyorgott David.
-A nők mindig adjanak a kinézetükre minek az a sok ruha ha nem vesszük fel őket? És különben is én ma macit eszem!!!-vágta be a tettetett  durcát Eliza.-Amúgy meg nem mindegy, hogy nekik vagy az embereknek veszem fel?!-mosolygott már Ő is.
-Nekem aztán hugi! Amúgy tényleg csini vagy!
-Nem vagyok a húgod! Öcsi!!!- vágta vállon Davidet.

Mark csak úgy szimplán (mint David) volt felöltözve. Ja persze alig bírta visszatartani a nevetését, Eliza és David mindig ezt csinálják!
-Amúgy, jól telt a délutánod hugi?- vigyorgott Márk. Ilyenkor tiszta Emmett. És jött a csattanás, Eliza jól kupán vágta. Most már én is nevettem!- Ezt miért is kaptam?-kérdezte felháborodva Mark.
-Csak mert!-nézett rá csúnyán Eliza.
-Ezt most megkaptad bátyó!-röhögött Dav.
-Vigyázz mert Te is kaphatsz egyet!-fenyegettem meg.
-Na jó induljunk!




Eliza és én maci után mentünk, Dav hegyi oroszlánt Mark pedig 2 szarvast terített le. Elizával jót játszottunk amikor végeztünk vettük észre, hogy a fiúk mögöttünk állnak. Mark a fejét rázta, majd megszólalt:
-Lányok nem mondták még nektek, hogy az étellel nem játszunk?!-röhögött.
-Na Te csak hallgass!!!-vágta oda Eliza egy gonosz mosoly kíséretében.






Már a nappaliban ültünk mikor Eliza elkezdett beszélni:
-Szóval ma szombat van, holnap elmegyünk vásárolni ruhát meg mindent ami a sulihoz kell!! Mivel hétfőn kezdünk!
-Nem!!!-tiltakoztak  a fiúk egyből.
-ÓÓ, dehogy nem jöttök!!-megint ez a gonosz mosoly.-Igazam van Bella?!-nézett rám boci szemekkel.
-Ne dőlj be neki kicsim!-súgott bele a fülembe Dav. Erre nagyon csúnyán nézett rá Eliza.
-Jól van! Nyugi!-tette fel a kezeit.
-Hát persze!-válaszoltam kicsit késve. Pillanatokon belül Elizát találtam meg a nyakamban.
-De reggel még el kell intéznünk valamit!
-Mit?-kíváncsiskodott Eliza.
-Mint tudjátok itt vannak alakváltók velük beszélnem kéne!-válaszoltam.
-Beszélnünk!- javított ki  Dav.-Ugye nem hitted, hogy egyedül odamehetsz?!
-Mintha bármi bajom lehetne!!-vágtam oda neki nem hiszem el sokszor úgy kezelnek mintha porcelánból lennék.
-Egy család vagyunk szóval együtt megyünk!-mondta Eliza és rá kellett  jönnöm, hogy igaza van.
-Jól van. Sajnálom Dav, szeretlek!- bújtam oda hozzá.
-Semmi baj, én is szeretlek!- ölelt meg szorosan.




-És milyen néven írattál be minket Eliza?-kérdezte Dav.
-Hát Te David Thomas én is Thomas, Bella te Isabella Volturi és Mark szintén Volturi.-hát erre nem számítottam.
-Aro engedélyezte, de ha nem szeretnéd akkor átíratjuk.
-Nem dehogy. Csak azt hittem, hogy a keresztnevünket megváltoztatod.
-Nem lesz gond. Már nagyon régen laktunk itt!

-Hát igen már több mint 150éve.-szomorodtam el egy pillanatra de gyorsan felvidítottam magam mert nem akartam fájdalmat okozni nekik. Főleg nem Davidnek.

Az este további része hamar eltelt és már öltöztünk is a találkánkhoz a farkasokkal. Vajon Jacob még köztük van? Vagy már nem él?! Gondolatmenetemet Eliza hangja szakította meg:
-Bella indulhatnánk?! Ha lehet hamar legyünk túl ezen mert nem leszünk kész a vásárlással és holnap már iskola!!-örömében már szinte ugrált. Most viszont már kiöltöztünk. Most vettem észre,hogy Elizán ugyanolyan ruha van mint rajtam csak az övé tiszta fekete. Hirtelen nevetésben törtünk ki mind a négyen.
-Ez véletlen vagy direkt öltöztetek egymáshoz?!-nevetett Mark.
-Véletlen, de jó nem?!-néztem rá Davidre aki csak bólogatott.

Bella ruhája, csizmája:

Eliza ruhája, csizmája:

 David ruhája:

Mark  ruhája:

-Na jó indulás!!-szinte visította Eliza.

Hamar odaértünk a határvonalhoz, nemsokára rá valami iszonyat büdöset éreztem. Fura arcot vághattam mert Mark nevetni kezdett..:
-Ja te még nem is tudod, de ez a farkasoknak a szaga.-nevetett tovább.
-Ne már..ez valami iszonyat!-de tényleg nagyon büdös volt!!
Megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat mert hirtelen egy farkassal találtam magam szemben.
Nagyon ismerős volt........