4.fejezet

Sziasztok! Remélem nem fogtok nagyon utálni! Ez sajna nem lett olyan hosszú mint az eddigiek. Ajánlom az összes olvasómnak de leginkább hűséges komizóimnak: Allice-nek ,EsztiIi-nek és Virág-nak. Pusszantlak benneteket. Rosalie23

/Bella/

"És ekkor valakik közeledtek a házhoz....."

Pillanatokon belül nyílott is az ajtó és belépett rajta Edward és a barátnője. Mivel pont úgy ültem, hogy nem láttam az ajtót így nem tudtam ki az aki vele van.

-Sziasztok!-köszönt vigyorogva Em.

-Sziasztok!-köszöntek egyszerre.-Kik a vendégeink?!-kérdezte Edward.

-Mintha nem tudnád!?-mosolygott Alice.

-Eljött hozzánk Volturi királynője!-vigyorgott Em.

-Akkor illene bemutatkoznunk!-lépett közelebb.

Én lehajtott fejjel hallgattam a történéseket, amikor elém léptek hirtelen azt hittem megfulladok! Akinek Edward fogta a kezét az nem más volt mint Viktória. Kis idő múlva persze elsőként reagáltam. Pillanatokon belül a falon függeszkedett Viktória amit persze mindenki döbbenten és megfagyva néztek.

-Ez meg mi a jó büdös francot keres itt?!-sziszegtem a fogaim között. Közben egyre jobban sikoltozott a "szorításomban".

-Beszéljük ezt meg nyugodtan.-jött mellém Carlisle.

-Ezen nincs mit megbeszélni, engem elhagytatok erre őt meg befogadjátok a családba!-morogtam.

-Ez nem így van!-kiáltott szinte Alice.

-Hát akkor hogy?

-Beszéljük meg.-kérlelt Esme. Ő volt az akinek nem bírtam nemet mondani.

-Oké.-nyugtattam magam.-Elizabeth! Mark!-szólítottam őket, nem szoktam ilyet csak ha a szükség úgy kívánja.-Vigyétek innen mielőtt most azonnal szétszedem!-morogtam, közben elengedtem. Bólintottak és azonnal kivitték a házból. Ahogy kivitték kezdtem lenyugodni, körül néztem a társaságon. Alice,Esme,Carlisle és Jasper gondolkoztak míg Rosalie szinte fel sem fogta mi történt Emmett szokás szerint vigyorgott David tudta miről van szó így nem lepődött meg, míg Edward még mindig lefagyva állt előttem pont úgy mint amikor meglátott.

-Hallgatlak benneteket!-szóltam fennhangon közben lehuppantam a kanapéra.

-Hát miután itt hagytuk Forks-ot, Alaszkába költöztünk. Már egy ideje ott éltünk mikor egy vadászat során összefutottunk vele a hegyekben. Ő hirtelen minden előzetes nélkül közölte velünk: "Nem akarok rosszat! Bocsánatot kérni jöttem és ,hogy megkérdezzem segítenétek-e áttérni az állati vérre mert egyedül nagyon nehéz! Kérlek benneteket had csatlakozzak hozzátok! Megbántam amit tettem és nagyon sajnálom!" Ezután szavaztunk és a többség igennel voksolt. Azóta él velünk.-mesélte el Carlisle.

-Engem nem érdekel, hogy ti megbocsájtottatok neki de én nem!!!-keltem ki magamból! Erre Edward már mintha felébredt volna.

-Nem ő tehet James hibájáról!-mintha dühös lenne?!

-Nem arról nem is de arról már igen ami lettem!!-feleltem szarkasztikus hangnemben. Mindenki hitetlenkedve nézett rám.

-Ezt hogy érted?!-kérdezte Carlisle.

-Na jó! Mindenki üljön le! Megmutatom.-mindenki értetlenül nézett rám.-Egy újabb "tehetség".-világosítottam fel őket.-Honnan kezdjem?

-Onnan,hogy elmentünk.-kérte Alice.-Persze ha nem baj.-tette hozzá gyorsan.

Kiterjesztettem a pajzsom és elkezdtem beszélni hozzájuk, persze közben néhány képet is mutattam hozzá.

Amikor Edward otthagyott az erdőben én utána mentem...néztem itt rá...Egész este bolyongtam az erdőben ameddig bírtam aztán már nem ment összeestem és sírtam, reggel amikor kicsit jobban éreztem magam tovább indultam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a rétünkön voltam. De valami változott méghozzá két dolog az első,hogy nem voltak ott azok a gyönyörű virágok hanem száraz volt az egész mintha elhagyta volna az élet, a második pedig én ott voltam de Edward nem. Besétáltam a közepére és leültem átkaroltam a lábamat és keserű zokogásba kezdtem. Fájt mindenem és nem tudtam, hogyan tovább mit fogok nélküle csinálni. Már órák óta lehettem itt amikor valaki gonosz kacagásba kezdett. Azt hittem képzelődök mert amikor körül néztem nem láttam senkit. Ekkor valaki a hátam mögött megszólalt:

-Nicsak- nicsak, csak nem engem keresel? Hol hagytad a gazdáidat?! ÓÓ!! Várj nem is kell mondanod elköltöztek!Itt hagytak nekem, csak nekem. Végre bosszút állhatok rajtad! Miattad ölték meg életem szerelmét!!-ordítozott közben megragadott és teles erőből egy fához dobott. Reagálni már nem tudtam mert 1., ledöbbentem és féltem nagyon. 2., a fájdalomtól nem bírtam se szólni se megmozdulni. Addig csinálta ezt amíg egy ép csontom sem volt. Hagyott szenvedni nem tudom mennyi ideig és boldogan vigyorral az arcán nézte a szenvedésemet amíg meg nem unta.

-Most meghalsz, de szerintem ez már nem lesz ilyen vészes hamar végzek!-közelebb lépett majd a nyakamra tapadt. Mohón szívta a vérem amikor hirtelen eltűnt rólam. David volt az aki megmentett, épp értem küldték őket. De erről majd később. Elvitt hozzájuk, persze közben megszökött Viktória. Megvárták míg átváltozok aztán amikor felébredtem nem teljes két nap után elmondták, hogy mi történt és menjek velük Volterrába ahol már várnak engem. Türelmesen végighallgattam amit mondtak majd elmondtam nekik, hogy én tudok mindenről és én nem vagyok hajlandó ember véren élni. Mit ne mondjak meglepődtek. Pár napot még itt voltunk ezalatt ők is elkezdték ezt az életmódot kisebb-nagyobb sikerrel. Egy idő után persze már nem volt semmi baj. Amikor megérkeztünk Volterrába Aro természetesen megpróbált olvasni a gondolataim között, a többieknek sem ment, védve vagyok minden erővel szemben. Nagyon szerette volna ha ott maradok így belement abba, hogy tovább folytassuk a vega életmódot. Az első pillanattól kezdve lányaként kezel, egy idő után előhozakodott azzal, hogy a hármak mellett pontosabban velük uralkodhatnék. Amit én kicsivel később elfogadtam. Aro avval érvelt, hogy ő sem szeretné ezt örökre csinálni és idővel szeretné ha én venném át az ő helyét. Tanítottak harcolni és kezelni a képességeimet, vigyáztak rám mint egy hímes tojásra amire persze nem volt szükségem de addig nem szóltam amíg képességeim nélkül nem én voltam a legjobb harcos. Ami persze hamar bekövetkezett ezek után már nem kísérgettek mindenhová. Aztán kineveztek, most pedig itt vagyok ellenőrző körúton és hogy lezárjam a múltamat.

Amikor befejeztem senki nem szólt semmit. Kezdem unni komolyan mindig így reagálnak mindenre?!

-Na jó lehet kérdezni!-néztem körbe.

-És mégis, hogy akarod lezárni a múltat?!-kérdezte szomorúan Alice. Most komolyan csak ennyi amire kíváncsiak?!

-Mivel elfelejteni nem lehet így túllépni a sérelmeken amik a múltban történtek. 

-És ez Viktóriára is vonatkozik?-kérdezte Edward.

-Ha szeretnéd! Csak kérnek kell!

-Én szeretném ha életben hagynád!-válaszolta

-És mégis miért?!-hát tényleg nem számítottam neki semmit, ennyire szeretné azt a viperát?!

-Mert igaz, hogy megváltozott de.........rád támadt  és én akarom megölni.-a szobában a feszült arcokat hirtelen mosoly uralta.

-És mégis mi okod lenne rá?!?! Majd én bosszút állok rajta a feleségemért!-kiabál rá David. Férfiak! Hah mindig ez a birtoklási vágy!

-Mert szeretem!-vágott vissza Edward.

-Akkor mégis miért hagytál el!?- keltem ki magamból úgy, hogy  hirtelen mindenkivel együtt Elizáék mellett voltunk. Mindenki meglepetten nézett körül.

-Hát ez meg hogy kerültünk ide?!-értetlenkedett Rosalie mivel ők a nappaliban ültek így itt a földön kötöttek ki.

-Szerinted hogy!?-szólt oda félvárról David.

-Te nem szeretted mert akkor nem hagytad volna itt amikor tudod, hogy Viktória....-sziszegte David.

-Megakarja ölni! Mond csak ki David!! Nem kell szépíteni a dolgokat!-szállt be a vitába kiabálva Eliza.

-És nézz rá most is csak fájdalmat okozol neki!-mondta a fogai között Mark.

-Mennünk kell! Most megmenekültél de többé ne lássalak mert akkor megöllek! Megértetted!?-mondtam higgadtan amennyire csak tudtam.-Te meg tartsd magad tőlem távol! Férjnél vagyok és szeretem! Megértetted!?-vártam amikor semmit nem reagált folytattam.-Eljátszottad a lehetőségedet, szerettelek de te elhagytál! Most pedig indulunk!

-Mi is mehetünk?!-kérdezte Alice és megfogta Jasper kezét.

-Gyertek.-pillanatokon belül ott voltunk  a ház előtt. Itt David magához húzott, átölelt és a fülembe suttogott:

-Szeretlek! Remélem tudod én mindig itt leszek neked!-és egy puszit nyomott a hajamra.

-Tudom és én is szeretlek! De szeretnék egy kicsit egyedül lenni, ha nem baj!?

-Persze menj csak. Szólj ha szükséged van rám!

-Oké! Köszi majd szólok.-elléptem tőle majd felmentem a pihenőszobámba ahol akényelmes fotelomban és a kedvenc könyveim között mindig könnyebb volt túllépni a gondjaimon. Már fent voltam egy ideje amikor meghallottam Alice és David beszélgetését.....

Bella dolgozója:

 

Pihenőszéke:

 

Fotelja: