Sziasztok itt a fejezet amit ígértem! Amint Ti is tudjátok megkaptam első díjamat amit köszönök még egyszer Barbienak! Köszöntöm az új rendszeres olvasókat és persze a többieket is! Nem lett olyan hosszú de remélem tetszeni fog! Na jó olvasást! Puszi Rosalie
"Már fent voltam egy ideje amikor meghallottam Alice és David beszélgetését....."
/ David /
-David kérdezhetek valamit?-lépett oda hozzám Alice.
-Persze, nyugodtan.
-Ne értsd félre, de miért mentetted meg Bellát Viktóriától? Örülök neki, hogy megtetted! De miért?!-mikor befejezte nagy levegőt vettem és belekezdtem a mesélésbe.
-Amikor először megláttam Bellát tudtam, hogy Ő az akivel leakarom élni az örökké valóságot! Ahogy nézett azokkal a gyönyörű sötétbarna szemeivel, igaz akkor csak a fájdalmat és a sötét mélységet lehetett látni benne. Nem hagyhattam, hogy megölje éreztem, hogy érte képes lennék meghalni és már nem lehettem nélküle boldog. Ezért léptem és Viktóriát elhajítottam olyan messzire amilyen messzire csak tudtam. Megfogtam Bellát és rohantam vele hozzánk, Elizáék meglepődve néztek rám amikor beállítottam vele, de segítettek, végig támogattak. És amikor Bell felébredt és mesélt az életéről, mi megkértük maradjon velünk. Megígértük neki, hogy mindig mellette leszünk így velünk maradt aztán visszamentünk Volterrába. Ott aztán hosszú évtizedek után végre igent mondott és ezzel a világ legboldogabb vámpírjává tett. De ott volt közben az, hogy Arot elfogadta nevelő apjának. Azzal nem értettünk egyet de ha Őt ez boldoggá teszi hát legyen. Elfogadtuk a döntését és mindenben támogattuk. Az esküvőn pedig beavatták a vezetők közé ami szintén boldoggá tette. Voltak az elején nagyon nehéz időszakai amikor nem bírta az erejét kontrolálni, mert mindig a fejében voltatok. Nem tudott rajtatok túllépni, de leginkább Edwardon. Szomorú volt, hogy képesek voltatok elhagyni Őt. Mivel átváltozott így több nem mehetett a családja, az igazi családja közelébe, de mindig volt aki vigyázott rájuk. Amikor Charlie meghalt összeomlott megint, aztán rá két évre Renee és Phil autóbalesetben haltak meg. Amikor túllépett volna a rossz korszakon mindig történt valami ami visszahúzta. Csatákba is mindig velünk jött. A dühét az olyanokon töltötte ki akik megszegték a törvényt. Behozta törvénybe, hogy gyerekeket és terhes nőket nem lehet megölni. Imádja a gyerekeket és nagyon sokat segít az árvákon akármerre járunk. És én is mindig vele tartok, mert látom, hogy ez igazán boldoggá teszi és persze imádom amikor tiszta szívéből mosolyog. Remélem mindent elmondtam amire kíváncsi lehettél!-mosolyogtam rá.
-Hát persze, de lehetne még egy kérdésem?
-Persze.
-Ha Ő Edwardot választaná akkor... elengednéd?-de mielőtt válaszolhattam volna a világ leggyönyörűbb hangja közbeszólt.
-Én már nem választanám Őt! Én Davidot szeretem!-pillanatokon belül ott termett a karomban és kaptam egy szenvedélyes csókot. Amikor elengedett végre megkérdezhettem:
-Jól vagy Drágám?
-Hát persze csak tudod milyen vagyok, egy kicsit lobbanékony.-mosolygott.
-De te mióta is hallgatod ezt a beszélgetést?!
-Na de szívem, ez nem beszélgetés volt mivel csak te beszéltél!
-Szóval az elejétől! Remélem nem haragszol!
-De miért is!? Mert szeretsz??
-Nem dehogy is! Azért mert meséltem a múltunkról, rólunk!
-Hát persze, hogy nem! Én is elmeséltem volna nekik mindent csak megelőztél!
-Akkor jó! Szeretlek!
-Én is szeretlek!-és megint váltottunk egy szenvedélyes csókot.
-Alice most haza kellene mennetek.-szólt kedvesem.
-Zavarunk?! Azt hittem tudunk egy kicsit beszélgetni.-görbítette lefelé a szája szélét Alice. - Annyira hiányoztál!
-Nem dehogy is csak áthívhatnád a többieket is és elhozhatnád a köpenyeinket!
-Oké ha csak erről van szó akkor felhívom Őket!-vigyorgott.
-Jól van.
Őszintén nagyon félek, hogy elhagy majd egyszer Edwardért. Nagyon bántana a dolog, de ha neki jobb lenne vele akkor elengedném. Ha jobban szereti akkor fejet hajtanák a döntése előtt. De azért remélem nem fog bekövetkezni, mert az életemnél is jobban szeretem. Igaz ez az Edward nem is érdemelné meg mert képes volt elhagyni és fájdalmat okozni neki.
-David! David! Szívem!-rázogatott kedvesem
-Igen?
-Már vagy tíz perce szólongatlak! Mi történt? Mi a baj?-kérdezte aggodalmas hangon.
-Nem nincs csak elgondolkoztam egy kicsit.
-Mégis min ha megtudhatnám!?
-Semmi szívem ne aggódj nincs semmi baj!
-Jó most hagylak, de később...-nézett rám azzal az "úgyis kiszedem belőled" mosollyal.
-Oké majd később elmondom.Szeretlek!
-Én is szeretlek! Most pedig gyere Alice megmutatom a házat!-húzta maga után kedvesem.
/Bella/
Ahogy hallgattam Davidet aki arról mesél hogy mentett meg és mennyire szeret, elképesztően jól esett. Most Edwardék is itt vannak, de nekem is döntenem kell úgy ahogy Ők is döntöttek annak idején. Azt választották, hogy itt hagynak és most nekem is ezt kell tennem nem hagyhatom cserben a mostani családomat és Davidet hisz szeretem! Igaz Ő is tudja, hogy Edwardot soha nem fogom elfelejteni hisz Ő volt az első igaz szerelmem. És talán még most is szeretem. De Davidet is szeretem! Ő mindig mellettem állt még akkor is amikor nem értett velem egyet, de azt mondta ha engem boldoggá tesz akkor Őt is. Igen most Én is mellette állok mellette maradok hisz Ő a férjem a szerelmem. Minek kellett ide jönnünk?! Maradtam volna inkább otthon! Nem hiszem el, hogy lehettem ilyen hülye!? Igaz most már mindegy, itt vagyunk és megtörtént a találkozás. De Viktória mit keresett itt, főleg náluk! Majdnem megölt erre Ők meg befogadták. Ezt nem hiszem el! Ezt ki kell derítenem! Megyek is Alice biztosan elmondja nekem!
Alice utolsó kérdése pedig ez volt:
-Ha Ő Edwardot választaná akkor... elengednéd?-de mielőtt válaszolhatott volna Én közbeszóltam.
-Én már nem választanám Őt! Én Davidot szeretem!-pillanatokon belül ott termettem Szerelmem karjaiban és adtam neki egy szenvedélyes csókot. Amikor elhúzódtam egyből kérdezett.
-Jól vagy Drágám?
-Hát persze csak tudod milyen vagyok, egy kicsit lobbanékony.-mosolyogtam.
-De te mióta is hallgatod ezt a beszélgetést?!
-Na de szívem, ez nem beszélgetés volt mivel csak te beszéltél!
-Szóval az elejétől! Remélem nem haragszol!
-De miért is!? Mert szeretsz??
-Nem dehogy is! Azért mert meséltem a múltunkról, rólunk!
-Hát persze, hogy nem! Én is elmeséltem volna nekik mindent csak megelőztél!
-Akkor jó! Szeretlek!
-Én is szeretlek!-és megint váltottunk egy szenvedélyes csókot.
-Alice most haza kellene mennetek.-szóltam Alicehoz.
-Zavarunk?! Azt hittem tudunk egy kicsit beszélgetni.-görbítette lefelé a szája szélét Alice. - Annyira hiányoztál!
-Nem dehogy is csak áthívhatnád a többieket is és elhozhatnád a köpenyeinket!
-Oké ha csak erről van szó akkor felhívom Őket!-vigyorgott.
-Jól van.
Közben észrevettem, hogy David valamin nagyon elbambult:
-David! David! Szívem!-rázogattam
-Igen?
-Már vagy tíz perce szólongatlak! Mi történt? Mi a baj?-kérdeztem mert nem szokott ilyet csinálni.
-Nem nincs csak elgondolkoztam egy kicsit.
-Mégis min ha megtudhatnám!?
-Semmi szívem ne aggódj nincs semmi baj!
-Jó most hagylak, de később...-néztem rá azzal az "úgyis kiszedem belőled" mosollyal.
-Oké majd később elmondom.Szeretlek!
-Én is szeretlek! Most pedig gyere Alice megmutatom a házat!-húztam magam után Alicet. Már megmutattam neki az összes szintet már csak a mienk volt.
Vendégszobák:
Vendég fürdők:
David szoba:
David fürdő:
David gardrób:
Bella szoba:
Bella fürdője:
Bella gardróbja:
Bella dolgozója:
Az Ő emeletükön lévő nappali:
Tárgyaló:
-Na, hogy tetszik Alice?-fordultam oda hozzá amikor megmutattam az egész házat.
-Szép, nagyon tetszik!-vigyorgott.
-Ha jól hallom megjöttek Esme-ék. Menjünk le hozzájuk, biztos Ők is kíváncsiak. Ja és Alice...
-Igen?
-Később lenne egy pár kérdésem.
-Oké!
És elindultunk lefelé a lépcsőn... Közben hallottam ahogy David beengedi Őket. Már a lépcső tetején álltunk amikor megláttam egymással szemben Edwardot és Davidet ha nézéssel ölni lehetne már mind a ketten halottak lennének. Igaz mit beszélek hiszen azok csak nem abban az értelemben. És akkor olyan történt amire nem is számítottam.....
Bocsi! :-)) Remélem nem utáltok nagyon!! Puszi Rosalie
