Előszó

/Bella/

150 év telt el azóta, hogy elhagyott Ő. Még mindig fáj a "szívem" ha Rá gondolok, de nem szeretett, elhagyott. Otthagyott az erdőbe ahol "megtaláltam" a mostani családomat. Ma költözünk vissza Forksba, nagyon nehéz lesz látni a régi otthonomat, a régi iskolámat. De majd Davidék segítenek továbblépni a múlton, legalábbis megpróbálják. Tudják és megértik a fájdalmamat. De szeretnek és mindent megtesznek a boldogságomért, főleg David. Ő nagyon szeret engem, éveken keresztül sokszor bizonyította, hogy mennyire szeret. Így végül hozzámentem feleségül. Most boldog vagyok segít,hogy jobb legyen. Ha Ő velem van nem hiányzik a múltam. Megérti, hogy idő kell a felejtéshez....