Sziasztok!!! Hát ez a nap is eljött végre! Köszönöm, hogy olvastok, köszönöm a komikat és 2 rendszeres olvasómat! Köszönöm az eddigi megtekintéseket amiből eddig 210 db van!! Ezúton kívánok mindenkinek Szeretetben és Boldogságban teljes Boldog Új Évet!!!! Puszi mindenkinek!!!

 

3.Fejezet- A nagy találkozások

Sziasztok! Köszönöm,hogy olvastok és a komikat is! Remélem tetszeni fog a 3.fejezet és ide is megírjátok a véleményeteket! Előre is bocsi mindenkitől a végéért!! De ezt nem hagyhattam ki! De ki tudja mi lesz!?:-)) Ezt a fejezetet a komizóimnak ajánlom! Allice-nek és Virág-nak!!! Jó olvasást! Puszi

 /Bella/

"-Ne már..ez valami iszonyat!-de tényleg nagyon büdös volt!!

Megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat mert hirtelen egy farkassal találtam magam szemben.

Nagyon ismerős volt........" 

Egy nagy vöröses-barna állt előttem, és mögötte 12 szintén nagy (de nem olyan nagy mint az első) és 2 kisebb méretű farkas..

-Sziasztok én Bella Swan...-de nem tudtam befejezni mert a hátsó farkasok közül többen is felmordultak. Így bekapcsoltam a gondolatolvasást..

"-Akkor most megölhetjük őket nem Cullenek!"

"-Így van!-ez egy női hang volt."

"-Nem!! Én ismerem! Elég legyen!-mordult rájuk Jacob." 

Most már biztos voltam benne, hogy Ő az.

"-De.."-de nem tudta befejezni a gondolatait mert Jacob képeket vetített rólam.

"-De hogy lett belőle vámpír?!"-kérdezte Seth. 

"-Nem tudom!-gondolta szomorúan Jacob." Na eddig bírtam persze nem tartott ez sokáig max 1 perc ha volt...

-Igen én vagyok Jacob! Mindent elmondok megígérem de most nem erről akarunk veletek beszélni!-ekkor Jak elment a bokrokhoz de egy pár másodperc múlva már előttem állt teljes életnagyságban vagy inkább úgy mondjam hogy teljes ember alakban?!

-Szia Jak!

-Szia Bells!-de rég hívtak így! Merengtem el magamban.

-Arról lenne szó, hogy ide költöznénk egy pár évre és szeretnék egyességet kötni.

-Hát erről nem egyedül döntök, de megbeszélem a vénekkel!

-Oké. Akkor mikor kapjuk meg a választ? Mert szeretnénk nyugodtan kezdeni az iskolát!-mosolyodtam el.

-Ennyien vagytok?-mutatott végig a többieken.

-Igen. De lesznek akik csak látogatóba jönnek, Ők 2-3 napig maradnának. Persze ők sem vadásznának itt persze kevesen lesznek akik nem állati vérrel táplálkoznak. 

-De a határt nem lépheti majd át egyikőtök sem!!

-Persze.

-Akkor ennyi is lenne de nem ígérhetek semmit mert nem csak ti vagytok itt!

-Vannak itt mások is?-lepődtem meg majd rájöttem az az előbbi farkas a Culleneket emlegette szóval...

-Itt vannak a Cullenek...-ez inkább kijelentettem mint kérdeztem.

-Igen de honnan?!

-Az előbb az a farkas ott-mutattam a sötétbarnára-gondolt rájuk így csak ők lehetnek akiket megtűrtök itt..

-Igen már ők is itt vannak de már 8-an vannak!-szóval talált már magának valakit, és boldog.

-Akkor mikor kapjuk meg a választ?

-Mondjuk legyen kedd este 9 óra.

-Oké! De addig mi elkezdenénk az iskolát.

-Legyen...-egyezett bele.

-Akkor sziasztok!

-Szia!-köszönt csak nekem.

otthon....

-Most mi legyen?-kérdezte meg Eliza a nappaliban amikor már mindegyikünk leült.

-Mivel kapcsolatban?

-Most akkor elmegyünk a Cullenekhez?

-Igen, aztán megyünk vásárolni!-mondtam-Jó lesz így?!

-Hát persze!-ugrott fel Eliza.-Akkor nyomás öltözni!

-Igen és mindenki köpenyt is vegyen!

Mindenki elment készülődni. Pár perc múlva már mindenki lent gyülekezett köpeny pedig a karjukon...

Eliza:

Mark:

Bella:

 David:

 A köpeny (elöl bal oldalon kis jelkép,hátul középen egy nagyobb)

 A volturi nyaklánc (persze Belláé egy kicsit másabb):

 Valahogy így képzeltem el Bella jelképét (ami persze nyakláncon gyűrűn és a köpenyen is ilyen) (a vércseppek arany színűek ami persze Aroéknál vörös színben pompázik)

-Na indulhatunk?-kérdeztem tőlük. Amire bólintottak. 

-Akkor hajrá! Mi megyünk az én ferrari-mal, ti pedig David bmw-jével.

-David a kulcsot!-vigyorgott Eliza, mivel Ő fog vezetni.

-Nem! Te nem vezetheted a kocsim!-és oda dobta a kulcsot Marknak.

-Na jó induljunk. Akkor most a fiúk vezetnek! De a plázába és haza mi!-na erre már vissza jött Eliza vigyora.

-Köpenyt fel! És indulás!

Bella ferrari:

 

David  bmw:

Elizáék mentek elöl. Nem tudom... honnan tudják hogy hol laknak?!

-David, Elizáék honnan tudják a Cullenek címét?

-Nem tudom de úgyis minden kiderül!

Pár perc múlva már a ház előtti úton lassítottunk...David kinyitotta az ajtót és kisegített a kocsból. Ekkor már a csuklya a fejemen volt, Davidon és Markon is. Eliza ment előttem David jobb Mark pedig bal oldalamon. Eliza épp hogy kopogott már nyitotta az ajtót Carlisle.

-Ááá Eliza hát eljöttek?! Jöjjenek beljebb!-amikor beértünk a nappaliba mindenki ott volt Edwardon és a párján kívül.

-Igen el de most nem a meghívásotok miatt jöttünk.

-Hát akkor mi ügyben?-itt mindenkin látszott a félelem.

-Nem követtünk el semmit.

-A királynőnk látogat el a környékbeli vámpírokhoz ellenőrzés céljából.

-És Ő mikor érkezik?-kérdezte mit sem sejtve hogy már itt állok előtte.

-Természetesen itt van!-szólaltam meg először.-De először is had mutassam be a mellettem állókat:

-Ő itt Eliza és Mark Thomas de úgy látom őket már ismeritek, Ő pedig itt David Thomas. Mind Volturi katonák de egyben a családom is. Ja és David a párom is egyben.-mosolyogtam az említettre amit ők láttak de a többiek nem mivel még mindig takarásban álltam.

-A család összes tagja jelen van?

-Nem nincs ketten vadászni vannak!

-Na jó! Nem baj... Majd megismernek legközelebb! 

-Én Carlisle Cullen vagyok és ők a családom.-mutatott körbe és elkezdte volna bemutatni őket de feltettem a kezem jelzés képen, hogy ne folytassa.

-Nem kell tudom, hogy ki kicsoda!-ezen egy kicsit meglepődtek, de nem szóltak semmit. Ja persze már csak rajtam volt csukja.

-Most pedig ha lehet bemutatkoznék:

-A nevem Isabella Marie Swan Volturi......

Levettem a csukját közben, erre mindenki megmerevedett.

-Na mi van nem szóltok semmit?! Nem sikerült megszabadulnotok tőlem!-vigyorodtam el magam.

-Ha lehet a köpenyeinket eltennéd Carlisle?

-Persze...-mondta de mintha szomorúság lenne a szemében és persze a hangjában. De nem tudtam rájönni hogy miért, talán hogy viszont látnak?!

-Gyertek foglaljatok helyet.-Esme még mindig olyan mint volt. De ahogy megindultunk Alice pattant fel.

-Ne Alice fent van Bella pajzsa nem hiszem hogy kellemes ézés lenne a falba csapódni!-figyelmeztette Eliza.

Hirtelen mindenki lefagyott még jobban mint eddig.

-Milyen pajzs?-kérdezte Jazz.

-Fizikai és mentális pajzs, természetesen. És gondolom sejtitek,hogy nem ez az egyetlen képességem.

Itt értetlenül néztek rám..

-Alice láttál minket? Vagy Jazz érzel minket?-néztem rájuk.

-A válasz természetesen nem!-mosolyogtam és közben leültem a kanapéra.

-Becsuknátok a szátokat?!-kérdeztem már egy kicsit idegesen.

-Amúgy sziasztok! Vagy ez alatt a 150 év alatt megnémultatok??

-Hát persze hogy nem! Szia hugi!-na én itt kissé megmerevedtem Emmett közvetlenségén.

-Nem tanítottak tiszteletre?! A királynővel beszélsz!!-morgott David.

-Ezért Aro szétcincál!!-morgott még mindig. Erre Emmettnek lefagyott a vigyora.

-David elég legyen!-utasítottam. Ritkán csinálok ilyet, de már elegem van senki sem lehet közvetlen velem mert félnek. Pedig nekem nagyobb hatalmam van mint bárkinek. Erre odateleportáltam Emmett elé... Látnotok kellett volna azt a fejet amit vágott, tiszta vicc!! Erre jól kinevettem. 

-Na mi van Emmett ilyen ijedős lettél?!-nevettem.

-Na nem ölelsz meg?-már csak mosolyogtam, nem tudtam rájuk haragudni. Persze Alice és Edward az más!

Neki sem kellett több felkapott és jól megpörgetett!

-Úgy hiányoztál hugi!!

-Nekem is Emmett, nekem is!

-Erre oda jöttek a többiek is és megölelgettek, csak egy valaki állt a kanapék mögött és szomorúan nézett. Bekapcsoltam az egyik képességemet...

"-Nekem idő kell Alice, nem megy egyről a kettőre. Itt hagytál köszönés nélkül!"

"-ezt meg hogy?"

"-Képesség!"

"-Sajnálom Bella, de Edward nem engedett senkit elbúcsúzni!"

"-Hirtelen hallgatsz Edwadra?! Én nem ilyennek ismertelek meg!"

"-Sajnálom!"

"-Én is!"

"-Megölelhetlek?-kérdezte félve."

"-Egye fene!"

Erre Alice a nyakamba ugrott de olyan erővel hogyha nem tartom meg magunkat a pajzsommal elborulunk.

-Na de Alice! Átpártoltál?!-kérdezte Emmett röhögve.

-Fogd be!!-szóltam rá. Már épp szólásra nyitotta a száját, de a falon kötött ki úgy 1,5 méterre a föld felett.

-Hát ez meg?!-kérdezte Em.

-Szerinted?! Valaki megleckéztet!-vigyorogtam.

-Neked hány képességed van?!-kérdezte Alice.

-Úgy egy pár....

-Na de úgy megközelítőleg?-kérdezett Jazz.

-száz.

-Száz?-döbbent meg Carlisle.

-Nem! Pár száz.

-200?-Alice.

-Nem közelebb van az ezerhez, de nem tudom pontosan. 713-nál abbahagytam a számolást.

-Ja de azt is tedd hozzá hogy úgy 60 éve volt.-tette hozzá Eliza.

Na itt megint a padlót verte az álluk.

-Na Esme ma sem kell majd felmosni!-nevettem.

-De ez hogy lehet?-szólalt meg először Carlisle.

-Hé letennél kezd egy kicsit kényelmetlen lenni!-hát persze Emmett már el is felejtettem...

-Bocs bátyó!-és leraktam a fotelba.

-Kösz így már mindjárt jobb!-sóhajtott fel.

-Na végre valaki majd megnevel!-röhögött Jazz. Erre kapott egyet Alicetől.

-Ezt miért kaptam?

-Azért mert van egy anyánk aki "neveli" már ha ezt lehetséges.

-Semmi baj Alice!-mosolygott Esme.

-De ha gondolod segítek!?-mosolyogtam.

-Na Em lesz kitől kapj majd egyet-kettőt!-nevetett Alice.

-Hát az biztos Bella a legjobb harcos egész volterrában!

-Biztos csak hagyják magukat mert félnek Aróéktól!-mondta Em.

-Én azt nem hinném Bellának nagyobb a hatalma! A világon a legerősebb vámpír. Inkább tőle félnek volterrában. Persze csak aki nem a "barátja".

-Már amennyire ez lehetséges!-fintorogtam.

-Miért?-kíváncsiskodott Alice.

-Csak azért mert mindenkinek kötelező a palotában királynőnek szólítani.-húztam a számat.

-Miért?

-Em ez hülye kérdés! Törvénybe foglalták! Sajnos már nem változtathatok rajta!

-De hát akkor Ők is így szólítanak?-mutatott Eliék felé.

-Nem Ők már akkor  a családom voltak amikor még nem voltam vámpír! Meg azért kicsit fura lenne ha a férjem le királynőzne.-döbbenet megint már kezd nagyon elegem lenni!!!

-Már megint mi van??!!-kérdeztem dühösen.

-Nyugodj meg drágám!-ölelt meg David.

-Mióta?-szólalt meg először Rosalie.

-Amióta királynő vagyok, aznap volt az esküvőnk. Több mint 50-éve.

És ekkor valakik közeledtek a házhoz.....

Karácsonyi dalok

Bocsánat!!

Ne haragudjatok rám kérlek! Sajnos karácsony alatt nagyon sok dolgom volt de ezen a héten felkerül a 3. fejezet kárpótlásképpen!! Amúgy így utólag Boldog Karácsonyt mindenkinek! Puszi 

 

Boldog Karácsonyt!

Fenyőillat, hópihék, gyertyafény,
Lelkünkben ma újra él a remény.
A táj is hófehérbe öltözött,
S szívünkbe ma szeretet költözött.

Az angyalok táncolnak az égen,
Gyerekek korcsolyáznak a jégen.
Ma éjjel most minden szebbnek látszik,
Az sem baj, ha a kezem is fázik.

Összegyűlünk a szeretet ünnepén,
És ajándéknak egy verset írok én.
Kívánom, hogy legyen a jövőd boldog,
Kellemes Karácsonyt - még ennyit mondok.

 Már csak 3 nap! :-)) Puszi mindenkinek!

 

2.fejezet

/Bella/

" -Hát ezt... nem lehet rá mit mondani! Ez tökéletes Eliza!!

-Ha erre ezt mondod nézzük meg a Ti szinteteket!-lökdösött a lépcső felé."

Pár óra múlva.....

-Hát Eliza nagyon kitettél magadért! Gyönyörű a lakás, mint mindig! A szobáink pedig .....

valami lélegzetelállítóak.- hát igen mindenkinek van külön szobája meg persze közös is, pihenő és gondolkodó szobák nekem és Elizának- A zongorát mikor hozták?-kíváncsi voltam Aro mikor hozatta, mert Ő nem akarta hogy ide jöjjek. Pedig nincs mitől féltenie én vagyok a világon a legerősebb és legtehetségesebb vámpír.

-Amikor megjöttünk, rá következő nap délután hozták. Gyönyörűt választott most is mint mindig! Nem játszanál nekünk egy kicsit?- kérdezte teli izgatottsággal, nagyon szerette hallgatni ahogy játszom.

-Persze, mit szeretnél hallani?

-Hát...válassz most Te!

-Oké!-odaültem a zongorámhoz és elkezdtem játszani. Sokszor játszom ezt. Boldog vagyok Daviddel, de még ennyi idő után is hiányoznak. Szeretem őket, de az mellett gyűlölöm is őket mert itt hagytak. Közben befejeztem és elszomorodtam egy kicsit.

-Ez szép volt mint mindig! Még mindig nem mondod meg honnan van ez a gyönyörű dallam?-kérdezte Eliza.

-Már mondtam a múltamból!-talán majd egyszer elmondom nekik.

-Nem megyünk fel kedvesem?-kérdezett hirtelen David.

-De menjünk. Este megyünk vadászni ti is jöttök?-fordultam vissza hozzájuk a lépcsőről.

-De persze, hogy megyünk!-válaszolt rögtön Mark.

-Akkor mondjuk legyen 10 óra. Oké?

-Persze! 

Pár pillanat múlva már a szobánkban voltunk. Lefeküdtünk az ágyra én pedig odabújtam David mellkasára.

-Mi a baj? Tudod hogy nekem elmondhatod...

-Hát persze! Csak tudod hiányoznak, pedig még csak most jöttünk el.- mondtam mert tényleg nagyon hiányoztak Aroék. 

-Nekik is hiányzol hidd el. De bármikor egy pillanat alatt ott lehetsz!-mosolygott.

-Tudom, csak félek.- mondtam a végét már vámpírfülnek is alig hallhatóan.

-Mitől félsz?!-hitetlenkedett aztán mintha megértette volna..-A Cullenektől igaz?

-Nem!-vágtam rá talán egy kicsit gyorsan, amin David csak mosolygott.-Nem tudom mitől de valami változás közeleg csak nem tudom még, hogy jó vagy rossz.-mintha Ő tisztában lett volna a változás mivoltávan mert csak mosolygott, de inkább nem kérdeztem meg.

-Nem kell félned mi mindig itt leszünk neked!! De főleg én!! Nagyon szeretlek!-ölelt majd csókolt meg. Először csak finoman aztán egyre szenvedélyesebben.

-Én is szeretlek!-mondtam mikor egy kicsit szétváltunk. Nagyon jól éreztük magunkat a délután folyamán.

-Megyek engedek neked vizet.- mondta majd kaptam még egy csókot és bement a fürdőbe. Szépen lassan utánamentem. Beszálltam a kádba majd beinvitáltam, magam mellé.

-Szeretlek örökké!-csókolt bele a hajamba.

-Én is! Lassan indulnunk kellene mindjárt 10 óra.


Kiszálltunk majd mentünk a gardróbba, ahol én egy rózsaszín felső farmer és fehér cipő összeállítást választottam. Aztán már indultam is Davidhez.

-Na készen vagy?- kérdeztem miközben nyitottam az ajtaját.
-Igen már indulhatunk is.

-Jól nézel ki!-jött oda és ölelte át a derekamat.
-Köszönöm te sem panaszkodhatsz.-csókoltam meg.
-Na jó induljunk mert kezdek szomjas lenni!






-Mehetünk?-jött elénk Eliza. Aki most  is kitett magáért.

-Hát ez az összeállítás nagyon jól áll!-mondtam mert a szőke hajához nagyon jól ment ez a fekete-arany "szett".
-De szerintem felesleges mert a szarvasok úgyse nézik mi van rajtad!-vigyorgott David.
-A nők mindig adjanak a kinézetükre minek az a sok ruha ha nem vesszük fel őket? És különben is én ma macit eszem!!!-vágta be a tettetett  durcát Eliza.-Amúgy meg nem mindegy, hogy nekik vagy az embereknek veszem fel?!-mosolygott már Ő is.
-Nekem aztán hugi! Amúgy tényleg csini vagy!
-Nem vagyok a húgod! Öcsi!!!- vágta vállon Davidet.

Mark csak úgy szimplán (mint David) volt felöltözve. Ja persze alig bírta visszatartani a nevetését, Eliza és David mindig ezt csinálják!
-Amúgy, jól telt a délutánod hugi?- vigyorgott Márk. Ilyenkor tiszta Emmett. És jött a csattanás, Eliza jól kupán vágta. Most már én is nevettem!- Ezt miért is kaptam?-kérdezte felháborodva Mark.
-Csak mert!-nézett rá csúnyán Eliza.
-Ezt most megkaptad bátyó!-röhögött Dav.
-Vigyázz mert Te is kaphatsz egyet!-fenyegettem meg.
-Na jó induljunk!




Eliza és én maci után mentünk, Dav hegyi oroszlánt Mark pedig 2 szarvast terített le. Elizával jót játszottunk amikor végeztünk vettük észre, hogy a fiúk mögöttünk állnak. Mark a fejét rázta, majd megszólalt:
-Lányok nem mondták még nektek, hogy az étellel nem játszunk?!-röhögött.
-Na Te csak hallgass!!!-vágta oda Eliza egy gonosz mosoly kíséretében.






Már a nappaliban ültünk mikor Eliza elkezdett beszélni:
-Szóval ma szombat van, holnap elmegyünk vásárolni ruhát meg mindent ami a sulihoz kell!! Mivel hétfőn kezdünk!
-Nem!!!-tiltakoztak  a fiúk egyből.
-ÓÓ, dehogy nem jöttök!!-megint ez a gonosz mosoly.-Igazam van Bella?!-nézett rám boci szemekkel.
-Ne dőlj be neki kicsim!-súgott bele a fülembe Dav. Erre nagyon csúnyán nézett rá Eliza.
-Jól van! Nyugi!-tette fel a kezeit.
-Hát persze!-válaszoltam kicsit késve. Pillanatokon belül Elizát találtam meg a nyakamban.
-De reggel még el kell intéznünk valamit!
-Mit?-kíváncsiskodott Eliza.
-Mint tudjátok itt vannak alakváltók velük beszélnem kéne!-válaszoltam.
-Beszélnünk!- javított ki  Dav.-Ugye nem hitted, hogy egyedül odamehetsz?!
-Mintha bármi bajom lehetne!!-vágtam oda neki nem hiszem el sokszor úgy kezelnek mintha porcelánból lennék.
-Egy család vagyunk szóval együtt megyünk!-mondta Eliza és rá kellett  jönnöm, hogy igaza van.
-Jól van. Sajnálom Dav, szeretlek!- bújtam oda hozzá.
-Semmi baj, én is szeretlek!- ölelt meg szorosan.




-És milyen néven írattál be minket Eliza?-kérdezte Dav.
-Hát Te David Thomas én is Thomas, Bella te Isabella Volturi és Mark szintén Volturi.-hát erre nem számítottam.
-Aro engedélyezte, de ha nem szeretnéd akkor átíratjuk.
-Nem dehogy. Csak azt hittem, hogy a keresztnevünket megváltoztatod.
-Nem lesz gond. Már nagyon régen laktunk itt!

-Hát igen már több mint 150éve.-szomorodtam el egy pillanatra de gyorsan felvidítottam magam mert nem akartam fájdalmat okozni nekik. Főleg nem Davidnek.

Az este további része hamar eltelt és már öltöztünk is a találkánkhoz a farkasokkal. Vajon Jacob még köztük van? Vagy már nem él?! Gondolatmenetemet Eliza hangja szakította meg:
-Bella indulhatnánk?! Ha lehet hamar legyünk túl ezen mert nem leszünk kész a vásárlással és holnap már iskola!!-örömében már szinte ugrált. Most viszont már kiöltöztünk. Most vettem észre,hogy Elizán ugyanolyan ruha van mint rajtam csak az övé tiszta fekete. Hirtelen nevetésben törtünk ki mind a négyen.
-Ez véletlen vagy direkt öltöztetek egymáshoz?!-nevetett Mark.
-Véletlen, de jó nem?!-néztem rá Davidre aki csak bólogatott.

Bella ruhája, csizmája:

Eliza ruhája, csizmája:

 David ruhája:

Mark  ruhája:

-Na jó indulás!!-szinte visította Eliza.

Hamar odaértünk a határvonalhoz, nemsokára rá valami iszonyat büdöset éreztem. Fura arcot vághattam mert Mark nevetni kezdett..:
-Ja te még nem is tudod, de ez a farkasoknak a szaga.-nevetett tovább.
-Ne már..ez valami iszonyat!-de tényleg nagyon büdös volt!!
Megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat mert hirtelen egy farkassal találtam magam szemben.
Nagyon ismerős volt........

1.Fejezet

Sziasztok! Na itt lenne az első rész remélem tetszeni fog mindazoknak akik elolvassák! Mellékeltem hozzá képeket, mit hogy képzeltem el. Szerintem majd a következőben vagy az azutániban kezd bonyolódni a történet. Puszi mindenkinek Rosalie23


 /Bella/



Reggel 8-óra van és most pakoljuk össze a csomagjainkat Daviddal. Elizabeth ,David nővére és a párja Mark már Forksban vannak, hogy előkészítsék a házat amire odaérünk.
-Szívem! Kész vagyok, neked mennyi idő kell még? El kéne köszönnünk Aroéktól! Már biztos nagyon várnak, és nemsokára indul a repülő!
-Még fel kell öltöznöm, aztán indulhatunk! (Egy fehér szoknyát veszek fel és persze magassarkút,mint mindig. Megszerettem ezeket a "szexi"cipőket. És valljuk be nagyon jól áll.)

-Indulhatunk!-léptem ki a fürdőszobából. És a látvány ami fogadott nagyon tetszett. Davidon egy fehér feszülős póló és egy világoskék koptatott farmer volt, (ami mondjuk ki nagyon szexin állt rajt) az egyik kedvenc összeállításaim közé tartozik amit visel. De neki is tetszett a látvány mert csak állt és szó szerint bámult.

 

-Csukd be a szádat mert a végén belerepül valami!-mondtam neki egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Csak vadító vagy ebben a ruhában! Jó választás volt,de ha belegondolok Te mindig gyönyörű vagy!-húzott oda magához egy csókra.
-Köszönöm!-én úgyszintén adtam neki egy apró csókot,de neki ez nem volt elég. Visszahúzott és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Egyszer csak felkapott és az ágyra fektetett...
-Indulnunk kéne nem?!-Mondtam és óvatosan eltoltam magamtól mivel elkésnénk a gépet ha ezt most folytatjuk és nem szeretném tovább húzni a visszaköltözésünket.
-Oké! Gyere induljunk most,mert ha nem akkor nem fogom bírni, hogy le ne támadjalak!-erre megjelent az arcán azaz imádni való komisz mosoly.


Pár pillanat múlva már bent voltunk Aronál, ott voltak mind a hárman. Vagyis Aro, Marcus és Caius. Hármuk közül csak az utolsónak volt hatalmas vigyor az arcán. Nagyon örült neki,hogy elmegyek, de rajta kívül mindenki szomorú volt főleg Aro, fájt neki, hogy itt hagyom Őket mégha nem is örökre.
-Bella kicsikém!- jött oda hozzám és megölelt.
-Mester!-mosolyogtam mert tudtam, hogy nem szereti ah így hívom.
-Mondtam már, hogy hívj Aronak végül is a fogadott lányom vagy?! Vagy ennyi idő után meggondoltad magad?-jött azaz erőltetett mosoly amit nem szerettem látni.
-Persze, hogy nem!! Szeretlek, mint ahogy itt mindenkit! Most elköszönni jöttünk, mert 1óra múlva indul a gépünk.
-Hát nem maradsz velünk, ez szomorúvá tesz. Azt hittem meggondoltad magad és nem mész oda vissza.
-De tudod, hogy vissza kell oda mennem lezárni a múltat és kell egy kis levegőváltozás!-erre a végre mindenkinek mosolyra húzódott a szája.
-De vissza jössz kedvesem, ugye?
-Hát persze, de nem tudom mikor. Majd meglátjuk,hogy alakulnak a dolgok. És ha már ott vagyunk körül nézünk a környéken, hogy minden vámpír jól viselkedjen!-húztam mosolyra a számat.-Jó lesz így Aro?-hát erre odalépett ,megölelt és azt mondta:
-Na így már másképp hangzik! De kérlek vigyázz magadra, és vidd el a köpenyt, a gyűrűt és a nyakláncot! Így mindenki tudni fogja, hogy veled ne húzzon újat!!-nézett rám szinte parancsolóan és én ezt nem szerettem.
-Na jó viszem, de ne nézz így rám mert tudod, én nem az egyik katonád vagyok!-mérgelődtem. Tudta nagyon jól,hogy ezt utálom!!
-Jó tudom, csak én azt se szerettem volna hogy oda vissza menj!-mondta Aro szomorúan.
-Már a szívünkhöz nőttél!-mondta Markus szintén szomorúan és megölelt.
-De ha kell menj, csak hamar térj vissza hozzánk! És vigyázz magadra!-tette még hozzá.
-Igyekszem.
-Ja és Bella drágám, ha valamiben döntenünk kell akkor itt a helyed! Ugye tudod, azért mert le kell zárnod a "múltat", attól Te még Mrs. Volturi vagy a vámpírok hercegnője!-figyelmeztetett Aro pedig ezt már egyszer megbeszéltük.
-Tudom és ha kell jövök tudjátok egy pillanat alatt itt vagyok ha kell. De utána visszamegyek, addig amíg úgy nem tudok itt lenni,hogy ne húzzon vissza a múlt!-ezzel a mondatommal fájdalmat okoztam Davidnek, nagy fájdalmat láttam az arcán.
-Én sajnálom! Ne haragudj,hogy hallanod kellett. Szeretlek, remélem tudod!?-mondtam neki.
-Hát persze,hogy tudom és én is szeretlek mindennél jobban!-mondta és megjelent az arcán egy csábos mosoly.
-Na jó te vele lehetsz és elvégre én szeretnék tőle elbúcsúzni. Szóval?-mondta Aro mérgesen mert nem szerette Davidet, szerinte én jobbat érdemelnék. Közben intett a kezével, hogy menjek vele egy kicsit sétálni.
-Menjünk!-csatlakoztam hozzá.
-Drágám remélem tudod,hogy ismerőseid már nem élnek ott.-utalt itt apámra szomorúan.
-Hát persze,hogy tudom csak látnom kell a környéket, az iskolát a várost, hogy új emlékeket , élményeket "rakjak" a régiek helyére. Mert csak így tudok majd továbblépni. Végleg!
-Oké! Ezt megértem. De térj hamar vissza közénk, már most hiányzol nekem és a többieknek is. Jane nagyon szomorú, hogy elmész.
-Tényleg Jane, Ő hol van?
-A szobájában.
-Akkor ha nem bánod megyek és elköszönök Tőle is.
-Nem, dehogy de vigyázz magadra és hord az ékszereket így tudni fogják...-kezdte volna el megint de nem hagytam.
-Tudom! Hordani fogom.
-Persze ahogy itthon is!? Vagy pl. most?
-Nem. Megyek és fel is veszem!
-Jó menj. És remélem tudod, hogy a szobádat lezáratom,hogy még véletlenül se akarjon Valaki megtréfálni.-nézett közben a vicces hármasra ( Demetri, Felix és Alec).
-Ezt úgy értetted, hogy a szobánkat?-néztem rá Davidra. Soha nem fogja elfogadni?-De remélem tanultak a múltkori esetből!-néztem már a hármasra akik hirtelen nagyon picire összehúzták magukat. Amin persze csak mosolyogni tudtam és persze Aro is. Büszke volt rám, hogy Tőlem minden vámpír fél még ha nem is ismer.
-Minden bizonnyal.-mosolygott ő is.-A szobádat meg azzal osztod meg akivel akarod, neki is van szobája..-mondta volna tovább de megint csak nem hagytam.
-A felesége vagyok már több mint 50éve. Ennyi idő alatt már megszokhattad volna!- dühöngtem belül, de nem akartam veszekedés után elmenni." Az esküvőnk egyszerűen gyönyörű volt, az összes Volterrai és a fontosabb vámpírok minket ünnepeltek, pontosabban inkább engem. Mert ezzel egy időben lettem kinevezve a Volturi hármak mellé egyenrangú tagként. És addigra teljesen elfogadták, hogy nem iszom emberi vért, mivel még így is erősebb vagyok minden vámpírnál. Nagyon sok minden változott meg itt. De könnyebben megy minden ha az embertől vagy inkább esetemben vámpírtól félnek. Mert tőlem féltek már a kitüntetésem előtt is. Mert van egy pár (na jó sok, nagyon sok) képességem. A családom tagjainak is elég jó képességei vannak. Mert David uralja a négy elemi erőt. Elizabeth az akaratával repíti a dolgokat, legyen az egy tárgy vagy egy személy vagy akár több is.Mark pedig fagyaszt legyen az élő vagy élettelen.
-Na jó én akkor indulok.-és egy búcsú puszit adtam Aronak.
-Menj drágám! Hazavárunk!-válaszolta, én pedig megfogtam David kezét és elkezdtem kifelé húzni az ajtón.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-jött a válasz.


Pár perccel később már Jane ajtaja előtt voltam. Amint választ kaptam a kopogásra, amit csak pár embernél teszek meg mivel nekem és Aroéknak nem kell bebocsájtásért kopogni.
-Szia Jane! Miért nem jöttél a nagyterembe?
-Szia Bella! Azért mert tudtam, hogy úgyis bejössz hozzám, mielőtt elmennétek!Annyira sajnálom,hogy elmész! Hiányozni fogsz!-ölelt meg.
-Nekem is hiányozni fogsz!!-öleltem vissza.
-Tudom,de rajtad kívül nincs is igazi barátnőm.-görbült lefelé a szája.-Mindenki csak félelemből van velem, csak Te nem!
-Tudom, de ne szomorkodj! Addig kiszórakozhatod magad, nincs ki megvédje Őket!-kacagtam, mert Aron kívül csak én vagyok képes Őket megvédeni. Persze Én sem mindig védtem Őket ha jogos volt még segítettem is.-mosolyodtam el magam.
-Huh ez jó ötlet! Kihasználom a távollétedet! Rettegj Volterra!!-jött azaz ördögi kacaj amit már megszoktunk Janetől.
-Oké! De ha nagyon hiányzom gyere utánam, Aro biztos elenged főleg ha diétázol egy kicsit.-mosolyogtam.
-Majd ezt még meggondolom!-húzta a száját, mert nem szeret állatokból inni. Azt mondja büdösek! De tudtam, hogy eljön majd ha még csak kis időre is.
-Na jó most már megyek! Mert elmegy a repülő aztán akkor cipelhetek mindent én, és még az utazás is gyors lesz.- utaltam itt a teleportálásra.-Nekem meg kell még egy kis idő.-öleltem meg. Elköszöntünk egymástól én meg mentem Davidhez aki már a kocsinál várt.



Az utazás hamar eltelt, már leszálláshoz készülődtünk...  Már a csomagokra vártunk amikor David megsimogatta a kezem.
-Szívem jól vagy?- kérdezte kedvesem.
-Persze, miért?!
-Csak mert egész úton nem szóltál egy szót sem.
-Gondolkoztam.
-Rajtuk?-utalt itt a Cullenékre.
-Igen! Nem tudom,hogy reagálnék rá ha itt lennének.
-Hát lehetséges, hogy visszajöttek. Már 150év telt el mióta elköltöztek innen azóta nem laktak itt, legalábbis forrásaink alapján.-mosolygott, de nem szívből.
-Igen, így van!
-És ha itt vannak elmegyünk hozzájuk vagy megvárjuk amíg összefutunk velük?
-Még nem tudom! Majd kiderül.
-Menjünk mert Elizabeth már biztos tűkön ül,hogy hol lehetünk.
-Az biztos!-mosolyogtam.
-Alig várom,hogy lássam a testvéreimet!-mondta David.
-Én is! Már 2hónapja itt vannak. Kíváncsi vagyok, hogy mit csináltak a sulin kívül, milyen lett a lakás? Szerinted?-kérdeztem.
-Biztos szép,mint az összes helyen ahol eddig jártunk. Igaz sehol nem voltunk tovább 1-2hétnél.
-Igen nagyon jó az ízlése és már jobban tudja mi tetszik nekünk mint mi magunk. Na jó de most már ne beszéljünk róla mert megint azt hiszi cikizzük!-mosolyogtam.
-Oké!-Pár perc múlva már meg is jött a csomagunk miért is ne szinte utolsónak. Így végre elindulhattunk,mert Ők kint vártak minket az autónál. Ahogy meglátott minket Eliza már a nyakamba is ugrott.
-Sziasztok! Annyira hiányoztatok!-sipította a fülembe.
-Nekem is Eliza, nagyon el sem tudod képzelni mennyire.-utána mentem oda Markhoz és megöleltem Őt is.
-Szia Hugi!-ölelt vissza.
-Szia Bátyó!-nevettem, mert amúgy Aro mindenkinek megtiltotta ezt a megnevezést felém.
-Na indulhatunk?-kérdeztem.


Út közben néztem az ismerős tájat amit már 150éve nem láttam. Ki kell majd mennem a temetőbe Charliehoz ha kipakoltunk. Na meg vadászni sem ártana. Hamarosan leparkoltunk egy 3emeletes ház mellé.

-Eliza ez a ház valami fantasztikus! Ez az összes eddigin túl tesz!-teljesen odavagyok már most pedig még bent sem voltunk. Hát a nappali nagyon modern, fekete-fehér összeállítás.

A nappali jobb oldalán egy pódiumon pedig ott állt egy fehér zongora amin az Én nevem volt gravírozva. Egy ilyen mindig jelen volt az összes házunkban. Ezeket mindig Arotól kaptam ajándékba.

Az étkező ahol nem enni szoktunk, és a konyha teljesen összeillik itt is a fekete-fehér szín összeállítás van jelen. És az étkezőből nyíló fürdőszoba:

A nappaliból nyíló medence:

Az alsó szinten ezek voltak megtalálhatóak, az emeletekre a nappali bal oldalán található lépcsősoron lehetett felmenni. Az első emelet Elizáéké és a vendégszobáké voltak.  Eliza szobája, fürdője és gardróbja:

 

 Eliza pihenő szobája:

 

Eliza és Mark közös szobája (ami a két gardróbból is megközelíthető, persze van külön ajtaja is):

 Mark szobája, fürdője és gardróbja:

 Vendégszobák, gardróbok és fürdők:

Első emeleti társalgó a fiúknak:

 -Hát ezt... nem lehet rá mit mondani! Ez tökéletes Eliza!!

-Ha erre ezt mondod nézzük meg a Ti szinteteket!-lökdösött a lépcső felé.

Előszó

/Bella/

150 év telt el azóta, hogy elhagyott Ő. Még mindig fáj a "szívem" ha Rá gondolok, de nem szeretett, elhagyott. Otthagyott az erdőbe ahol "megtaláltam" a mostani családomat. Ma költözünk vissza Forksba, nagyon nehéz lesz látni a régi otthonomat, a régi iskolámat. De majd Davidék segítenek továbblépni a múlton, legalábbis megpróbálják. Tudják és megértik a fájdalmamat. De szeretnek és mindent megtesznek a boldogságomért, főleg David. Ő nagyon szeret engem, éveken keresztül sokszor bizonyította, hogy mennyire szeret. Így végül hozzámentem feleségül. Most boldog vagyok segít,hogy jobb legyen. Ha Ő velem van nem hiányzik a múltam. Megérti, hogy idő kell a felejtéshez....